TH Sztorik

Nelly, a kicsi lányom – 24. fejezet

nelly

Már későre járt, amikor Kate megfogta a kabátját és a táskáját.

–          Holnap reggel jövök. – mondta és felvette a kabátját. Bill kikísérte az ajtóhoz és bólintott.

–          Oké. Hozod a 14 milliót is?

–          Persze. – mutatta fel a hüvelykujját és Bill elmosolyodott.

–          Köszönöm, Kate.

–          Micsodát? – fordult meg csodálkozva és kérdően nézett Billre.

–          Hogy segítesz.

–          De hát ez természetes.

–          Nem, nem az.

–          Nekem igen. Elvégre Nelly az én lányom is lehetne.

Bill az ajkába harapott. Sosem felejti el azt a nyarat. A kölni zenei fesztivál. A Bravo által szervezett rendezvény. A Tokio Hotel is előadott néhány új dalt és az after partyn Bill megismerkedett Kate-tel. Egy csinos, 16 éves lánnyal, a Bravo főszerkesztőjének lányával. Hamar beszédbe elegyedtek és az egész after partyt együtt töltötték. Számot cseréltek és a szabadnapjaikon találkoztak. Így ment ez egy hónapig, majd elcsattant az első csók. Onnantól kezdve egy párt alkottak. Bill megtartotta az ígéretét és közölte a rajongókkal. Azonban 3 hónap után szakítottak, mert Katere túl nagy nyomás nehezedett. De szép emlékként gondolnak vissza rá.

–          Akkor… jó éjszakát!

–          Jó éjt, Bill! – mosolygott Kate, de nem mozdult.

–          Öööö… – motyogta Bill, akinek kínos volt ez az egész helyzet.

–          Igen… ööö… szóval… akkor holnap találkozunk… hozom a pénzt és… vegyem meg a jegyeket vagy szeretnéd te intézni?

–          Nekem mindegy. Ha mindenképpen szeretnéd te elrendezni, akkor csináld nyugodtan.

–          Oké. – nézett Bill szemébe és ismét megfordult.

–          Holnap találkozunk, Kate! – zárta be az ajtót Bill és felsóhajtott.

 

Bill egyedül feküdt le az ágyába és egy picit jobban érezte magát. Összeszedte a pénzt és azt is tudta, hol keresse Nellyt. Talán holnap már ismét a karjaiban tarthatja a lányát. Ebben csak reménykedett és könnyek szöktek a szemébe. Mi van, ha már nincs életben? Mi van, ha a gyerekrabló csak a pénzt akarja és Nelly már régen halott? Nem is akart erre gondolni.

„Él! Életben van, tudom!”, suttogta és az arcát a párnába temette, hogy abbahagyja a sírást. Azonban semmit sem segített. Néhány percen belül az egész párnát átáztatták a könnyei.

Miért vitték el a gyerekét? Csak nemrég kapta vissza! Dühösen ült fel az ágyban. Nem tudott aludni. Nem, amíg nem tudta pontosan, hol van a lánya. Berlinben, oké. Valahol, ahol papagájokat árulnak. De hol? És mit kellene tennie? Mi van, ha ez a beteg állat ismét egy rejtélyes üzenetet hagy neki, de azt sokkal nehezebb lesz megfejteni?

Bill felállt és kiment a konyhába. Töltött magának egy pohár vizet és egyszerre megitta az egészet. Legalább megvolt a pénz.

„Minden rendben lesz”, mondta halkan és odasétált az ablakhoz. Hamburg pompás fényekben tündökölt, de Bill nem tudta élvezni.

„Legalább Kate mellettem áll”, jutott eszébe és ismét felsóhajtott.

 

Nelly felnézett a három idegenre. Furcsának tűntek neki, főleg, mert olyan kedvesek voltak.

–          Leteszem a kicsit aludni. – mondta az egyik férfi és odament hozzá. – Kicsim.

–          Hol van apu?

–          Apukád nemsokára jön, ezt garantálom.

–          Őt akarom!

–          Most nem mehetsz hozzá. Előbb ad nekünk valamit.

–          De én őt akarom! Hol van? Hozzátok ide!

–          Nem, kicsim, azt most nem lehet. Most pedig aludni fogsz.

–          De nem akarok aludni!

–          Aludnod kell. Különben sajnos…

Nelly nagy szemeket meresztett, tudta, hogy a férfi komolyan beszélt. Látta, ahogyan fegyvert szegezett valakire és meghúzta a ravaszt.

–          Különben sajnos meg kell, hogy csiklandozzalak. – mondta a férfi és el kezdte csikizni a kislányt. Nelly nevetett, de el akart szakadni a férfitól. Azonban a férfi magától is abbahagyta. – Szóval most vagy alszol, vagy folytatom a csiklandozást.

–          Aput akarom.

A férfi felsóhajtott.

–          Jön apukád! Csak elhoz nekünk valamit.

–          De miért nem mehetek most hozzá?

–          Mert fontos, hogy megkapjunk valamit, ha téged ismét maga mellett akar tudni.

–          És ha nem adja oda?

–          Akkor nálunk maradsz.

–          De én nem akarok itt maradni.

–          Miért? Csináltunk veled valamit?

–          Idehoztatok!

–          Jó… oké, ez egy jó érv, de megfelelően gondoskodunk rólad.

–          De én vissza akarok menni apuhoz!

–          Ne aggódj! Pár nap múlva magunk mögött hagyjuk ezt az egészt.

–          Tényleg így gondolod, Jan? – kérdezte a másik férfi.

–          Te is ezt mondtad, Hendi! Ha megvan a pénz, elengedjük a kislányt.

–          Kitaláltam egy újabb játékot. – mosolygott Hendi.

–          Mi? Nem ezt beszéltük meg!

–          Nyugi, Jan! Nem vészes. El kell hoznom egy pár papagájt. Jössz?

–          Nem, itt maradok. A kislány fél egyedül a sötétben.

–          Istenem, talán azt hiszi, hogy jön valaki és álmában fejbe lövi.

Hendi Nellyhez sétált és kivette a fegyverét a táskájából. Jannak elakadt a lélegzete, amikor a társa a kislány fejéhez szegezte a pisztolyt.

–          Kezdj el számolni, kislány. – húzta meg a ravaszt, de a fegyver nem sült el. Nem volt megtöltve.

–          Te megőrültél!

–          Csak poénkodtam. – mosolygott Hendi és eltette a pisztolyt.  Nelly sírt és Jan védelmezően állt elé.

–          Azt mondtuk, nem ölünk meg senkit.

–          Megfenyegettem az apját, hogy a kislány meghal, ha nem kapjuk meg a pénzt vagy ha nem oldja meg a rejtvényemet. Betartom az ígéretemet.

–          Ez nem ígéret! Ez egy beteges játék!

–          Pontosan! És én hozom a szabályokat. – távozott Hendi. Jan a síró kislányhoz fordult.

–          Ne aggódj, kicsim, apukádnak sikerülni fog.

Reklámok

Újra itt (?)!

Sziasztok!

Nos, ahogy ígértem, itt a július eleje és visszatértem. A kedvem nem igazán jött meg a folytatáshoz, de az eddig lefordított részeket fel fogom pakolgatni és szeretnék minden történetet lezárni, remélem, sikerülni fog. 🙂 Aztán, hogy utána fogom-e folytatni vagy sem, azt még nem tudom, de valószínűleg nem. Úgy érzem, hogy már lezárult ez a korszakom, már a srácok tevékenységeit sem követem nyomon. Egész egyszerűen kinőttem ebből az egészből. Azt hittem, hogy majd megjön a kedvem hozzá, de az elmúlt egy hónapban egyszer sem hiányoztak a történetek, a srácok, a blog.

Mindenesetre most még folytatom, mert van rá időm és tényleg szeretném lezárni a történeteket, utána pedig meglátjuk, mit hoz a jövő. 🙂

Lia

Kényszerszünet!

Sziasztok!

Sajnos rossz hírrel kell szolgálnom. Egy időre szünetel a blog, mivel egyszerűen nincs rá időm (a kommentekre is késve válaszolok vagy egyáltalán nem válaszolok, az 1 éves évfordulóra sem tudtam semmivel készülni).  Nagyon sok dolog jött most össze, költözöm, vizsgázok, 2 hét múlva dolgozni kezdek, talán a magánéletem is kezd rendbe jönni (lekopogom :D), szóval ez az időszak most nagyon besűrűsödött. Ha minden jól megy, akkor mindössze 1 hónapról van szó, amíg lecsengenek a dolgok és utána ott folytatom, ahol abbahagytam. 🙂

Jó nyarat, pihenést, vizsgázást, érettségizést, kitartást, stb. Nektek! Puszi!

Várható visszatérés: 2013. július 1.

A szív közepén 1. – 50.fejezet

Sziasztok! Íme a történet utolsó része. Azonban, mint a címben is szerepel, ez csak az első “kötet” volt, tehát hamarosan következik a második. Ráadásul nincs is szerintem rendes vége. 😉 Jó olvasást! Puszi nektek! 🙂


TOM

Zavaromban egyáltalán nem tudtam megmozdulni. Az ajkai az enyémen voltak és azt hittem, álmodom. Elhúzódtam tőle és ránéztem.

–          Mondd, hogy nem álmodom. – mondtam halkan.

–          Ez nem álom. – válaszolt és ismét megcsókolt.  Ismét elhúzódtam tőle.

–          Csípj meg. – mondtam, mire elmosolyodott, az alsó ajkamba harapott és a piercingemet húzogatta. – Ez nem álom. – állapítottam meg.

–          Micsoda észrevétel, Tommi. – mosolygott és megsimogatta az arcom. Bővebben…

Igaz szerelem – 21.rész: Igaz szerelem


“This is our fate, I’m yours”

Mit tudhat egy 10 éves lány a szerelemről? Nem sokat. Így utólag visszagondolva most már tudom: akkor talált rám az igaz szerelem. És egy bizonyos tinédzser fiú szintén akkor találta meg bennem az ő igaz párját.

Bővebben…

Post Navigation